SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP
HETI IGE
A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki… (Ézs 42,3)
INTROITUS ANTIFONA
Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha! (Zsolt 71,5b.1)
BEVEZETŐ IGE
Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)
A ÜNNEP IGÉI (PERIKÓPA REND)
Óegyházi: | Mk 7,31–37 | 2Kor 3,4–9 | Ézs 29,17–24 |
A sorozat: | Mk 10,17–27 | Róm 9,15–16 | Ézs 54,7–10 |
B sorozat: | Lk 16,13–17 | Róm 3,28–31 | 2Móz 34,6–10 |
C sorozat: | Mk 4,10–12 | Róm 11,25–32 | Jer 18,1–10 |
Zsoltár: | Zsolt 92,6–9.13–16 | ||
Textus: | Róm 9,15–16 |
GRADUÁLÉNEKEK
EÉ 45 „Én lelkem áldva áldjad…” EÉ 431 „Szent, örök Isten nincsen hova lennem…”
A nap témája: Isten igazít meg
Liturgikus szín: zöld
„Itt is az ó- és az új ember egészen különböző volta áll a homloktérben, amint ez különösen a Szabadító életet teremtő kegyelmének hatásaként a Lélek szolgálatában, az Úr csodaművének szívvel- szájjal magasztalásában nyilatkozik meg. A siketnéma meggyógyításának evangéliuma (Mk 7,31-37) azt hirdeti, hogy Krisztus Urunk megnyitja fülünket az egyházban Isten igéjének meghallására, és képessé teszi nyelvünket, életünket Isten magasztalására. Az epistola (2Kor 3,4-9) pedig különösen a kegyelmi eszközök szolgáit szinte félelmetes erővel vonja felelősségre ezen a vasárnapon: tudatában vagyunk-e annak, hogy a Szentlélek hivatalában szolgálunk?! Krisztus Urunk ugyanazzal a kegyelemmel könyörül rajtunk, mint az evangéliumbeli siketnémán, életelevenedés követi-e szolgálatunkat, Isten kegyelmének és dicsőségének magasztalására szolgál-e szívünk-nyelvünk- életünk? Ez a vasárnap különösen is kötelességünkké teszi, hogy Isten igéjének világosságában megkérdezzük magunkat, gyülekezetünket: mire használjuk a nyelvünket?!”[1]
„A Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap témája Isten gyógyító és életünket helyes vágányra állító kegyelméről szól. Az előbbi a siketnéma meggyógyításának történetén keresztül szól hozzánk (Mk 7,31-37), az utóbbiról Pál apostol tesz bizonyságot levelében (2Kor 3,4-9) ezekkel a szavakkal: „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak… a mi alkalmatos voltunk az Istentől van.” (5. v) A vasárnap zsoltára a 103., mely Isten gyógyító kegyelmének magasztalása. Ennek a zsoltárnak új énekeskönyvünkben a genfin kívül további négy feldolgozása megtalálható (177, 178, 807, 808), valamint ezen alapul a jól ismert 249. dicséret [57. ének] is. (Áldjad én lelkem…) Még mélyebb értelme is van azonban az evangéliumi történet és a zsoltár kapcsolatának: Isten azért gyógyítja meg nyelvünket, hogy az igazságról tanúskodjunk, ennek pedig első jele az a szívből jövő hálaadás, mely a 103. és a 34. zsoltárban szólal meg.”[2]
[1] Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása. 52. o.
[2] http://egyhazzene.reformatus.hu/enekek/v/enekrend-iv-az-egyhazi-ev-masodik-fele/ (Megtekintés: 2023. augusztus 17.)