Épülő hittel, szívvel és ésszel

Forrás: https://www.evangelikus.hu/hireink/itthon/epulo-hittel-szivvel-es-esszel

Hallgatókat kérdeztünk az Evangélikus Hittudományi Egyetemről

Szí­nes kép­zé­si kí­ná­la­tot nyújt az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem. Nem­csak le­en­dő lel­ké­szek és hit­ta­ná­rok, hanem pél­dá­ul men­tor­pe­da­gó­gus-je­löl­tek is jár­nak az in­téz­mény­be. Össze­ál­lí­tá­sunk­ban hall­ga­tók val­la­nak arról, ők mit kap­nak a teo­ló­gi­á­tól.

Épülő hit­tel

Három és fél éve ta­nu­lok az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men (EHE). Kü­lön­le­ges ez az in­téz­mény, mert más egye­te­mek­hez ké­pest jóval ki­sebb a hall­ga­tói lét­szám. Per­sze néha érez­zük ennek ne­héz­sé­ge­it is, akár a jövő lel­kész­lét­szá­má­ra gon­do­lunk, akár az it­te­ni élet, a kö­zös­ség szer­ve­zé­sé­re, az egye­te­mi fel­ada­tok el­osz­tá­sá­ra. Mégis pont emi­att na­gyon csa­lá­di­as a lég­kör. Min­den­ki ismer min­den­kit, min­dig van kitől jegy­ze­tet vagy té­te­le­ket kérni egy-egy vizs­gá­hoz, de akkor is itt van­nak a teo­ló­gus­tár­sa­ink, ha se­gít­ség­re, bá­to­rí­tás­ra van szük­sé­günk.

Ami­kor el­kezd­tem az egye­te­met, na­gyon fél­tem attól a hely­zet­től, hogy a hit és a val­lás tan­anyag­gá válik. Fél­tem attól, hogy ez majd ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­ja az is­ten­kap­cso­la­to­mat. Mégis azt kell mond­jam, ez nem így lett, ren­ge­teg olyan­ról ta­nul­tam az egye­te­men, ami épí­tet­te a hi­te­met. Szá­mom­ra az ószö­vet­sé­gi tan­tár­gyak vol­tak a leg­ér­de­ke­seb­bek, ezek közül is leg­in­kább a héber nyelv.

Ha min­den jól megy, pár év múlva lel­kész le­szek. A mun­kám során sze­ret­nék nagy hang­súlyt fek­tet­ni az if­jú­sá­gi mun­ká­ra. Azért fon­tos szá­mom­ra ez a te­rü­let, mert nem olyan rég még én is evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um di­ák­ja­ként ültem egy-egy áhí­ta­ton, vagy vet­tem részt gyü­le­ke­ze­ti if­jú­sá­gi al­kal­ma­kon, és em­lék­szem, mennyi­re fon­tos volt szá­mom­ra a lel­ké­szek tá­mo­ga­tá­sa –ezt a mun­kát sze­ret­ném én is to­vább­vin­ni.

Mi­há­lyi Kata lel­kész sza­kos hall­ga­tó

Sze­re­tet­tel­jes for­má­ló­dás szív­vel és ésszel

A má­sod­dip­lo­má­sok jel­lem­ző­en munka, csa­lád mel­lett vég­zik a ta­nul­má­nya­i­kat, és vizs­gáz­nak nyolc, tíz vagy akár ti­zen­két tan­tárgy­ból. Ez még akkor is ko­moly idő- és ener­gia­be­fek­te­tést igé­nyel, ha az ember sze­re­tet­tel, öröm­mel áll hozzá. Szá­mom­ra ab­szo­lút új él­mény volt az, hogy ez egy sok­kal em­be­ribb, a má­sik­ra oda­fi­gye­lő, egy­mást is­me­rő közeg. Na­gyon jó érzés úgy be­men­ni az egye­tem­re, hogy ott min­dig csa­lá­di­as han­gu­lat, sze­re­tet­tel­jes közeg fogad. Is­me­rik egy­mást az ok­ta­tók és a di­á­kok, sőt még az esti/le­ve­le­ző kép­ző­sök és nap­pa­li­sok kö­zött is ala­kul ki kap­cso­lat, még ha az órá­ink döntő több­sé­gé­ben „el is ke­rü­lik” egy­mást.

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men szá­mom­ra a leg­fon­to­sabb az a lá­tás­mód és gon­dol­ko­dás, amit itt ka­punk. Úgy va­gyunk itt jelen egy­szer­re szív­vel és ésszel, hogy egyik sem megy a másik ro­vá­sá­ra. A mai kor sok szem­pont­ból re­la­ti­vi­zál­ja az ér­té­ke­ket, ami­nek kö­vet­kez­té­ben ebben a poszt­mo­dern vi­lág­ban sok­szor már azt sem lehet tudni, hogy mi a rossz, mi a jó, mi a lé­nye­ges, mi a lé­nyeg­te­len. Ezért is tar­tom na­gyon fon­tos­nak azt az ér­ték­köz­pon­tú gon­dol­ko­dást, ami jel­lem­zi az egye­te­mün­ket. És ez nem­csak a hit­be­li, hanem a szel­le­mi ér­té­kek­re is ér­ten­dő.

A hit, a teo­ló­gi­ai töl­tet mel­lett jelen van egy magas fokú mű­velt­sé­gi igény is, és ezek na­gyon szép egyen­súly­ban lé­tez­nek egy­más mel­lett. Nincs „túl­hajt­va” a mű­velt­ség, ami­nek ro­vá­sá­ra menne a hit, de fun­da­men­ta­lis­tá­nak sem kell lenni, ami­ben pedig el­sik­kad­hat az ember szel­le­mi és ér­zel­mi ol­da­la.

Na­gyon nagy öröm egye­tem­re járni, ahol nem­csak meg­en­ge­dett, hanem ki­fe­je­zet­ten el is várt a gon­dol­ko­dás. A ta­ná­ra­ink örül­nek annak, ha kér­de­zel, ennek a nyi­tott­ság­nak, ér­dek­lő­dés­nek nem szab gátat a dog­ma­ti­kus gon­dol­ko­dás. Jó be­jár­ni az egye­tem­re, ame­lyet a ru­gal­mas, sze­re­tet­tel­jes for­má­ló­dás le­he­tő­sé­ge jel­le­mez, egy­út­tal teret ad az egyé­ni és cso­por­tos ön­ref­le­xi­ó­nak, ami erő­sí­ti ben­nünk a po­zi­tív vál­to­zás igé­nyét.

Sárik Esz­ter má­sod­dip­lo­más, lel­kész sza­kos hall­ga­tó

Tá­mo­ga­tó kö­zös­ség­ben

Ebben a tan­év­ben az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem hit­ta­nár-ne­ve­lő­ta­nár négy fél­éves mes­ter­kép­zé­sét (MA) kezd­tem meg. Ko­ráb­ban már el­vé­gez­tem a ka­te­ké­ta-lel­ki­pász­to­ri mun­ka­társ sza­kot (BA), de akkor még a gyer­me­ke­im ki­csik vol­tak, és nem volt ben­nem elég len­dü­let a foly­ta­tás­hoz. A ka­te­ké­ta­kép­zett­ség­gel rög­tön el is kezd­tem hit­tant ta­ní­ta­ni kör­nyék­be­li ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban óra­adó hit­ok­ta­tó­ként.

El­telt pár év, és azt érez­tem, hogy hi­ány­zik az egye­tem, a ta­nu­lás, a fej­lő­dés, ezért vet­tem egy nagy le­ve­gőt, és rá­szán­tam magam a fo­lya­tás­ra. Igaz, hogy a négy­ből még csak egy félév van mö­göt­tem, de már látom, hogy jól dön­töt­tem.

Öröm­mel ta­pasz­tal­tam, hogy most sok­kal több pe­da­gó­gi­ai és pszi­cho­ló­gi­ai tár­gyú óránk van, mint az alap­kép­zé­sen volt, és ennek hasz­nát ve­szem már most az ál­ta­lá­nos is­ko­lai hit­tan­órá­i­mon is. A dip­lo­ma meg­szer­zé­sé­vel azon­ban a gim­ná­zi­u­mi kor­osz­tály ta­ní­tá­sá­nak le­he­tő­sé­ge is meg­nyí­lik szá­mom­ra, ami szin­tén mo­ti­vált, ami­kor be­ad­tam a je­lent­ke­zé­se­met az egye­tem­re. Saj­nos a jár­vány­hely­zet miatt no­vem­ber­től on­line ok­ta­tás­ra tér­tünk át, de még így is ins­pi­rá­ló az egye­te­mi közeg, az or­szág leg­kü­lön­bö­zőbb te­rü­le­te­i­ről ér­ke­ző ta­nul­ni vágyó tár­sak kö­zös­sé­ge.

Sze­re­tem az egye­tem csa­lá­di­as lég­kö­rét, amely­ben nem csak a hall­ga­tók kö­zött ala­kul ki tá­mo­ga­tó kö­zös­ség, hanem a ta­ná­rok is ér­dek­lő­dő­ek, nyi­tot­tak és bá­to­rí­tó­ak. 

Asszo­nyi Flóra hit­ta­nár-ne­ve­lő­ta­nár sza­kos hall­ga­tó

Meg­erő­sít­ve az el­hí­va­tás­ban

2016-ban je­lent­kez­tem az EHE osz­tat­lan ta­ná­ri kép­zé­sé­re hit­tan–tör­té­ne­lem szak­pár­ral. Azt már ak­ko­ri­ban is rég­óta tud­tam, hogy ta­ná­ri pá­lyá­ra sze­ret­nék lépni, vi­szont csak az EHE által szer­ve­zett fel­vé­te­li nap­ján dön­töt­tem el vég­le­ge­sen, hogy a teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nyok felé fogok el­in­dul­ni. A csen­des­nap mel­lett a fel­vé­te­lin is ér­zé­kel­tem, hogy na­gyon csa­lá­di­as, ott­ho­nos kö­ze­get biz­to­sít az egye­tem, s az el­múlt közel hat esz­ten­dő­ben erről sze­mé­lye­sen is meg­bi­zo­nyo­sod­hat­tam.

Ebben az idő­szak­ban ha­tal­mas le­he­tő­sé­get nyúj­tott szá­mom­ra, hogy egy sa­já­tos ket­tős­sé­get él­het­tem meg az EHE és az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem által kö­zö­sen mű­köd­te­tett pe­da­gó­gus­kép­zés­ben: egy­szer­re le­het­tem egy ke­resz­tény, biz­ton­sá­gos hát­te­ret nyúj­tó kö­zös­ség tagja, s ezzel egy idő­ben az or­szág leg­na­gyobb egye­te­mé­nek a pol­gá­ra is. Olyan kép­zés­ben ve­he­tek részt, ahol az egye­te­mi világ szé­les spekt­ru­má­val lehet meg­is­mer­ked­ni, s ezért min­den ér­dek­lő­dő­nek jó szív­vel tudom aján­la­ni ezt az utat.

Az EHE-n sok olyan ta­nár­ral, ok­ta­tó­val volt sze­ren­csém ta­lál­koz­ni, akik mind szak­mai-tu­do­má­nyos szem­pont­ból, mind em­be­ri­leg nagy ha­tást gya­ko­rol­tak rám – ez az ELTE-n sem volt más­kép­pen. A teo­ló­gi­án a sok ins­pi­ra­tív ta­nul­má­nyi él­mény kö­zött az ószö­vet­sé­gi, az egy­ház­tör­té­ne­ti és a val­lás­pe­da­gó­gi­ai té­má­jú kur­zu­so­kat emel­ném ki: ren­ge­teg olyan kér­dés­sel, né­ző­pont­tal ta­lál­koz­tam, me­lye­ket a ké­sőb­bi­ek­ben fel sze­ret­nék hasz­nál­ni a pe­da­gó­gi­ai mun­kám­ban.

A las­san a vé­gé­hez érő egye­te­mi éveim meg­erő­sí­tet­ték ben­nem a ta­ná­ri pálya irán­ti el­hí­va­tá­so­mat, s már most, a Bu­da­pest-Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ban töl­tött gya­kor­la­ti évem során is ér­zé­ke­lem azt, hogy mennyi min­den­nel gaz­da­god­tam 2016 óta.

Sch­ranz Amb­rus hit­tan–tör­té­ne­lem­ta­nár sza­kos hall­ga­tó

Egy­más­tól ta­nu­lás és közös gon­dol­ko­dás

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem 2021 őszén in­dí­tot­ta el gya­kor­lat­ve­ze­tő men­tor­pe­da­gó­gus szak­irá­nyú to­vább­kép­zé­si szak­ját, mely­re olyan pe­da­gó­gu­sok (óvo­da­pe­da­gó­gu­sok, ta­ní­tók, ta­ná­rok, gyógy­pe­da­gó­gu­sok) je­lent­ke­zé­sét vár­ják, akik szí­vü­kön vi­se­lik a fi­a­tal pe­da­gó­gu­sok szak­mai tá­mo­ga­tá­sát, va­la­mint el­hi­va­tott­sá­got érez­nek ma­guk­ban a ta­nár­je­löl­tek is­ko­lai gya­kor­la­tá­nak szer­ve­zé­sé­re, kí­sé­ré­sé­re.

A men­to­rá­lás fe­le­lős­ség­tel­jes fel­adat, mely sok­ré­tű szak­mai tu­dást és a ta­ná­ri kom­pe­ten­ci­ák te­kin­te­té­ben nagy­fo­kú tu­da­tos­sá­got igé­nyel, ezért a kép­zés kur­zus­kí­ná­la­ta is egy­faj­ta komp­le­xi­tás­ra tö­rek­szik. A men­tor­ta­ná­ri sze­rep el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti meg­kö­ze­lí­té­se, a ta­nár­kép­zés je­len­le­gi struk­tú­rá­ja, a men­to­ri mun­kát meg­ha­tá­ro­zó jog­sza­bá­lyi ke­re­tek, az új mód­szer­ta­ni irá­nyok, az óra­elem­zés szem­pont­jai, gyer­mek­vé­del­mi kér­dé­sek, az osz­tály­fő­nö­ki sze­rep­kör­rel kap­cso­la­tos ki­hí­vá­sok, a kom­pe­ten­cia­ala­pú ta­nu­lás tá­mo­ga­tá­sa, di­gi­tá­lis kul­tú­ránk fej­lesz­té­se csak ki­ra­ga­dott pél­dák azok­ból a té­ma­kö­rök­ből, me­lyek­kel a hall­ga­tók a két fél­éves esti kép­zés ke­re­té­ben meg­is­mer­ked­het­nek.

A „blen­ded” tí­pu­sú kép­zés­ben kom­bi­ná­lód­nak a ha­gyo­má­nyos tan­ter­mi és az e-lear­ning adta le­he­tő­sé­gek: a tan­anyag egy része sze­mé­lyes vagy on­line kép­zé­si napok ke­re­té­ben, másik része ok­ta­tá­si se­géd­anyag­gal tá­mo­ga­tott ott­ho­ni ta­nu­lás for­má­já­ban sa­já­tít­ha­tó el. 

Úgy vélem, hogy ez a kép­zés szak­mai is­me­re­te­ink meg­újí­tá­sán és ta­ná­ri kom­pe­ten­ci­á­ink fej­lesz­té­sén túl szak­mai kap­cso­la­tok ki­épí­té­sé­re is le­he­tő­sé­get ad. Az első sze­mesz­ter ide­jén tíz­fős csa­pa­tunk egy­mást tá­mo­ga­tó szak­mai-ba­rá­ti kö­zös­ség­gé for­má­ló­dott. Bát­ran meg­oszt­hat­juk egy­más­sal a min­den­na­pos ok­ta­tó-ne­ve­lő mun­ká­ból fa­ka­dó örö­me­in­ket és ne­héz­sé­ge­in­ket, jó gya­kor­la­ta­in­kat, szak­mai meg­lá­tá­sa­in­kat, így kép­zé­si nap­ja­ink az egy­más­tól ta­nu­lás, közös gon­dol­ko­dás je­gyé­ben tel­nek, ami nagy ins­pi­rá­ci­ót je­lent szá­mom­ra.

Fon­tos fel­is­me­rés, hogy csak az a pe­da­gó­gus tud má­so­kat tá­mo­gat­ni, aki szak­mai ön­azo­nos­ság és pá­lya­iden­ti­tás te­kin­te­té­ben biz­tos ala­po­kon áll, ezért a kép­zés szak­mai iden­ti­tást erő­sí­tő tré­ning­gel in­dult, ami mind­nyá­junk­nak óri­á­si él­ményt je­len­tett.

Ér­falvy Lívia ma­gyar–német sza­kos tanár, szak­vizs­gá­zott pe­da­gó­gus, iro­da­lom­tör­té­nész, a gya­kor­lat­ve­ze­tő men­tor­pe­da­gó­gus szak­irá­nyú to­vább­kép­zé­si szak hall­ga­tó­ja