teologia@lutheran.hu
+36 1 469 10 50
- Egyetemünk
- Szervezet
- Képzések
- Tanulmányi ügyek
- Doktori Iskola
- Kutatás
- Könyvtár
- Szakkollégium
BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA
(LAETARE)
HETI IGE
Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad;
de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)
INTROITUS ANTIFONA
Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltok, leljetek vigaszra benne! (Ézs 66,10)
BEVEZETŐ IGE
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét adta értünk. (1Jn 3,16)
A VASÁRNAP IGÉI (PERIKÓPA REND)
| Óegyházi: | Jn 6,1-15 | Gal 4,21-31 / Róm 5,1-11 | Ézs 54,7-10 |
| A sorozat: | Jn 6,30-40 | 1Kor 10,15-17 | 2Móz 16,11-15 |
| B sorozat: | Jn 6,48-59 | Róm 5,12-17 | Ézs 58,6-12 |
| C sorozat: | Lk 12,22-31 | Róm 7,22-25a | Ézs 30,18-23 |
| Zsoltár: | Zsolt 78,1-8.18-25 | ||
| Textus: | 1Kor 10,15-17 |
GRADUÁLÉNEK ÉS HETI ÉNEK
EÉ 360 „Jézus, édes emlékezet…” / EÉ 357 „Jézus, boldogságom…”
EÉ 365 „Paradicsomnak te szép élőfája…”
A nap témája: Az élet Kenyere
Liturgikus szín: lila
„Ézsaiás 66,10-ből való ennek a vasárnapnak a neve, amely itt a nagyböjti idő derekán már ezzel is paradoxiaként hat. Még fokozódik a napnak ez a jellege a kenyércsodáról szóló evangéliummal (Jn 6,1-15), amely Krisztus Urunk csodálatos hatalmát és mentő szeretetét mutatja meg: Jézus Krisztus az élet kenyere, és az élet kenyere Krisztus áldozata! Hadd szólaljon meg ezen a vasárnapon minden templomunkban újra a Krisztus gyülekezetének igazi kenyérgondját eloszlató örömhír Krisztus szent testének és vérének áldott szentségéről (vö. 1Kor 10,17 is!)! – Az epistola (Gal 4,21-31) az Ótestamentumból való szemléleti anyaggal figyelmezteti Krisztus gyülekezetét: a Fiúban fiákká lettünk, Isten gyermekeiként az ő asztalánál, az ő közösségében van a helyünk, törvényes örökös voltunkhoz méltóan éljünk!”[1]
„Nagyböjt első három vasárnapjának áttekintése után a 4. vasárnap több meglepetéssel is szolgál. Először: nem zsoltárból, hanem Ézsaiás 66,10–11. verseiből származik az introitus (kezdőének) szövege: Laetare Jerusalem: et conventum facite omnes qui diligitis eam… „Örüljetek Jeruzsálemmel és örüljetek felette mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta!” Az ének középső része már a zsoltárok könyvéből, mégpedig a 122-ből idéz: „Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” A két igerész ismét egymásra utal, mintegy dramatikus párbeszédet jelenít meg az istentisztelet kezdetén. Másodszor: meglepetésként hatnak a böjt közepén az örüljetek és örvendezek szavak – de nem a böjti vándorlás ért véget, csak a mennyei cél ragyog fel a fáradt zarándok előtt. Az előbb említett ézsaiási idézeten kívül a vasárnaphoz tartozó, elsőnek olvasott igeszakasz (Gal 4,21–31) is a „magasságos Jeruzsálem”-et említi, amely „mindnyájunknak anyja”. Igen, ez az anyaszentegyház – a mennyei Jeruzsálem földi képe – és én ennek egyik gyülekezetébe, az Úrnak házába indulhatok örömmel mindig, ha eljön az idő. (Így van-e? Ott van-e a helyem? Otthonom-e a mennyei Jeruzsálemnek ez a kis földi szelete?) A vasárnap evangéliuma (Jn 6,1–15) Jézus Krisztusról szól, aki – a csodálatos kenyérszaporítás üzenete szerint – betölti az övéinek testi és lelki szükségét. Ő az élet kenyere, akinek – hogy valóban életet adhasson az övéinek – előbb búzamagként meg kellett halnia. (Jn 12,24)”[2]
[1] Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása. Sopron 2008., 27. o.
[2] http://egyhazzene.reformatus.hu/enekek/v/enekrend_II_nagybojt/ (Megtekintés: 2023. március 15.)