BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA
(INVOCAVIT)
HETI IGE
Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. (1Jn 3,8b)
INTROITUS ANTIFONA
Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az ÚR -,
vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem. (Zsolt 91,15)
BEVEZETŐ IGE
Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek. (Zsid 2,18)
A VASÁRNAP IGÉI (PERIKÓPA REND)
Óegyházi: | Mt 4,1-11 | 2Kor 6,1-10 | 1Móz 3,1-13 |
A sorozat: | Mt 16,21-27 | 1Jn 3,5-8 | Zak 3,1-7 |
B sorozat: | Lk 9,38-45 | Zsid 4,14-16 | Jób 1,8-22 |
C sorozat: | Lk 4,31-37 | Jak 1,5-8 | 1Móz 3,14-15(16-19) |
Zsoltár: | Zsolt 91,1-4.9-16 | ||
Textus: | 1Jn 3,5-9 |
GRADUÁLÉNEK ÉS HETI ÉNEK
EÉ 275 „Hallgass meg minket, nagy Úristen…” EÉ 75 „Úr Jézus, hozzád kiáltok…”
A nap témája: A sátán legyőzője
Liturgikus szín: lila
„Nevét a 91. zsoltárból való introitus kezdő szavától kapta. Az ősi evangélium (Mt 4,1-11) Jézus megkísérléséről és diadalmas megállásáról szól, az epistola (2Kor 6,1-10) pedig az Ige szolgájának Krisztus szenvedéseiben való részességében mutatja meg az Úr hatalmát, amely mindenkor, ma is képessé teszi övéit, hogy az ő erejében harcoljanak, és a világ szemében haldokolva és megsemmisülve is győzzenek, mint Krisztusban »mindennel bírók«.
Nyilvánvaló, hogy az evangéliumot és epistolát nem csupán a mindkét szövegben előforduló »böjt« szó alapján tette erre a napra az egyház, hanem ennél sokkal mélyebb kapcsolatuk van: az értünk megkísértett Krisztus a gyülekezet élete, öröme, ereje, mindene!”[1]
„Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A böjt első vasárnapjának neve: Invocabit. Ez a név – miként a többi esetben is – annak a zsoltárrészletnek kezdő szava, ami a latin liturgiában kezdőénekként (introitus) a vasárnap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. »Invocabit me et ego exaudiam eum…« – Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt. Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi Sátán, Jézus megkísértésekor, így nem véletlen, hogy a vasárnap klasszikus evangéliuma a megkísértés történe Mt 4,1-11 szerint. Amíg az ősi evangélium Jézus életének próbatételéről szól, az epistolában (2Kor 6,1-10) az apostol vallja meg szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdőszavai igei üzenetként kötődnek: »Aki a felséges Úrnak lakozik oltalmában (…) Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom.« (Sz. Molnár Albert fordítása) Így utal Invocabit vasárnapján egymásra három igerész.
Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat – a kísértésben, nehézségben Istenre hagyatkozás – a lényeg, ezért a vasárnapokhoz még számos más „perikóparend” született, az Invocabit ugyanakkor az egyik legjobban kikristályosodott igerészekkel rendelkezik. Nem véletlen, hiszen az egyházi év 40 napos böjti időszaka elején Jézus 40 napos böjtjére utal, mint a ki az övéi előtt mindenben példa.”[2]
[1] Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása. Sopron, 1944., 27. o.
[2] http://egyhazzene.reformatus.hu/enekek/v/enekrend_II_nagybojt/ (Megtekintés: 2023. február 19.)