ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
(Ad te levavi)
HETI IGE
Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9b)
INTROITUS ANTIFONA
Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg! (Zsolt 25,1.2)
BEVEZETŐ IGE
Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják – így szól az Úr. (Ézs 40,3.5)
A VASÁRNAP IGÉI (PERIKÓPA REND)
Óegyházi: | Mt 21,1-9 | Róm 13,11-14 | Jer 23,5-8 |
A sorozat: | Mk 1,1-5 | 1Pt 1,22-25 | Ézs 55,6-11 |
B sorozat: | Lk 4,13-21 | ApCsel 17,22-32 | Hós 14,2-3.5-10a |
C sorozat: | Lk 3,1-6 | Jel 2,1-5(6-7) | Ézs 63,15-17 |
Zsoltár: | Zsolt 25,4-7 | ||
Textus: | Róm 13,11-14 |
GRADUÁLÉNEK ÉS HETI ÉNEK
EÉ 131 „Jöjj népek Megváltója…” EÉ 141 / GyLK 805 „Mint fogadjalak téged…”
A nap témája: Készítsétek az Úr útját: térjetek meg!
Liturgikus szín: lila
Az egész évnek és ádventnek első napja ez a vasárnap. Üzenete: az Úr jön – méltóan fogadd! Az ősi evangéliumban (Mt 21,1-9) és epistolában (Róm 13,11-14) együtt van a mennyei Király jövetelének az öröme és a méltó fogadás komoly intelme. (Vö. a Zsolt 24, valamint Ézs 45,8!) Ezért könyörög az egyház az Úrhoz: „támaszd fel hatalmadat és jöjj…”![1]
Az első vasárnap evangéliuma (Mt 21,1-9) az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör első napján teljes egyértelműséggel hirdeti: a szelíd, alázatos, de Mennyei Király jött e világra alázatosságban, őt fogadhatja mindenki személyesen, aki szívében helyet készít és ő az, aki az idők végén is eljön hatalomban és dicsőségben. A mindenható, de hozzánk szelídségben és alázatosságban érkező király képét az evangéliumokban leginkább a virágvasárnapi történet hirdeti, nem véletlen, hogy az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör kezdetének ősi evangéliuma ez a történet. A királyi vendég fogadására azonban el kell készülni. – Közeleg a világosság, múlik az éjszaka, térjetek meg, készüljetek fel! – hirdeti az epistola (Róm 13,11-14) Az ádventi idő egyben tehát készülés, „lelki takarítás”, önvizsgálat, bűnbánattartás. Mindez a lehető legteljesebben hiányzik mai világunkból, ahol az év végi hajrá, a bevásárlási láz, a csillogás, a felfokozottsága és a karácsonyi programok tömkelege szinte lehetetlenné teszik a visszavonult elcsendesedést. Annál fontosabb a gyülekezeti istentisztelet mellett a belső szoba csendessége, hogy a kiüresedés ellen lelki feltöltekezéssel védekezzünk. Ezért kezdődik az ádvent és az egyházi év első istentisztelete a liturgia szerint a 25. zsoltár szavaival: „Szívemet hozzád emelem” (Zsolt 25,1)[2]
Advent első vasárnapjának evangéliuma Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szól. Első látásra ennek a történetnek semmi köze az adventhez és főleg semmi köze a karácsonyhoz. Ám ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, különösen napjainkban feltűnő, hogy mi magunk is ugyanúgy fogadjuk Urunkat, mint akkoriban a jeruzsálemi emberek – mint Dávid fiát, a Messiást –, hogy aztán nem sokkal később megvetéssel tekintsünk rá, és keresztre feszítsük őt. Ma valószínűleg a fogyasztói magatartásunk az, ami Urunkat a keresztre viszi. Az egyházi év kezdeteként az 1. advent liturgikus jelentőséget kap, ami mindenekelőtt a kollektaimádságokban tűnik fel leginkább. A Gloria – a böjti idő ellenére is – énekelhető ezen a vasárnapon. Advent 1. vasárnapjának eredeti neve Ad te levavi, amely az ősi latin introitusból (Zsolt 25,1) származik.[3]
[1] Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása. Sopron, 2008.
[2] http://egyhazzene.reformatus.hu/enekek/v/enekrend-i-advent-karacsony/
[3] https://www.daskirchenjahr.de/tag.php?name=1advent&zeit=Advent