teologia@lutheran.hu
+36 1 469 10 50
- Egyetemünk
- Szervezet
- Képzések
- Tanulmányi ügyek
- Doktori Iskola
- Kutatás
- Könyvtár
- Szakkollégium
NAGYCSÜTÖRTÖK
AZ ÜNNEP IGÉJE
Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. (Zsolt 111,4)
INTROITUS ANTIFONA
Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk. (Gal 6,14)
BEVEZETŐ IGE
Jézusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Jn 1,7)
A ÜNNEP IGÉI (PERIKÓPA REND)
| Óegyházi: | Jn 13,1-17 | 1Kor 11,23-29 | 2Móz12,1-4 |
| A sorozat: | Mt 26,20-30 | Jel 19,6-8 | 2Móz 24,1-8 |
| B sorozat: | Lk 22,14-30 | Jel 19,9-10 | Jer 31,31-34 |
| C sorozat: | Mt 26,36-46 | Jel 3,20-21 | Ez 34,23-25a |
| Zsoltár: | Zsolt 111,1-10 | ||
| Textus: | Mt 26,17-30 |
GRADUÁLÉNEKEK
EÉ 304 „Áldassék Isten, hála jóságáért…” EÉ 303 „Krisztus Jézus, mi Megváltónk…”
A nap témája: Az új szövetség szerzője
Liturgikus szín: fehér
Örömünnep, amely fehéren ragyog fel a nagyhét gyászában. Az úrvacsora szentségének szereztetése szenteli ilyenné ezt a napot. Rokon némileg a laetare vasárnappal, de ennél is hatványozottabban hirdeti a szent testének és vérének szentségét alapító Krisztus értünk lehajló kegyelmének kibeszélhetetlen csodáját. (Vö. a Gál 6,14-ből való introitus-antifóna és a szakramentális jellegű kollektaimádság!) – Természetes, hogy az ünnep eucharisztikus örvendezésének korlátot szab az a körülmény, hogy a szentség szereztetése „azon az éjszakán” történik, amelyen Krisztus Urunk „elárultaték”, és ennek az éjszakának sötét árnyéka ide is elvetődik, és az „érettetek adatik” és „érettetek kiontatik” már az áldozatra mutat. – A lábmosásról szóló evangélium (Jn 13,1-15, ma: Jn 13,1-17), amely az alázatosság szolgálatában mutatja az Urat, megadja azt a keretet, amelyben az úrvacsora szentségének szereztetése történt „az utolsó vacsorán”. A szentség szereztetését érdekes módon az epistola (lKor 11,23-32, ma: lKor 11,23-29) őrzi a perikóparendben!
Legyen ezen az ünnepen igehirdetésünk – szóval és tettel! – hívogatás a Krisztus szent teste és vére áldott szentségének gyakori, buzgó élvezésére. A tiszta tant prédikáljuk és vigyázzunk, hogy meg ne szegényítsük az Úr csodaművének szentséges gazdagságát! Mindenkor elhibázott, de különösen laetare vasárnapon és még inkább nagycsütörtökön a prédikációnk, ha a gyülekezeti istentiszteleten az úrvacsora szentségéről való prédikálásunkhoz nem kapcsolódik ténylegesen és szervesen a szentséggel való élés, az élen a gyülekezet lelkipásztorával! (A III. karthágói zsinat 397-ben megengedte, hogy ezen a napon a délelőtti ünnepi istentiszteleten kívül még este is tarthassanak communio-istentiszteletet. Valóban ez az a nap, amelyen mindenképpen helyénvaló, hogy templomainkban este is ünnepeltessék és kiosztassék – gyülekezeti istentiszteleten! – az oltári szentség!)